97. Digitális képek archiválása
Fényképeink archiválása és katalogizálása elméletben magától értetődő és szükséges dolognak tűnik, ám gyakorlatban nagyon kevesek fordítanak kellő figyelmet rá. Legtöbben csak akkor tulajdonítanak neki jelentőséget, amikor letörölt fájlokat vagy tönkrement adathordozót próbálnak menteni.
Az archiválás azt jelenti a gyakorlatban, hogy rendszerezetten biztonságos helyre mentjük el képeinket. A biztonságon és a rendszerezésen van a hangsúly. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy kell venni egy jó nagy memóriakártyát, amin akár több ezer kép is elfér, és azzal el lehet lenni egy jó ideig. Nos, a valóság valami egészen más.
Rendszerezés alatt saját magunk által kialakított struktúrát értek. Először is meg kell határozni, hogy milyen módon fogjuk tárolni a képeket, már ami a számítógépes állományokat illeti. Nem érdemes minden fotót beömleszteni egy könyvtárba, mert egy idő után kezelhetetlenné válik a dolog. Amikor kiépítesz egy rendszert, gondolkozz hosszútávon! A fotóid egyre csak gyűlnek, és ha neked néhány év múlva szükséged lesz valamelyikre, akkor is könynedén meg kell tudnod találni.
A különböző fotó katalogizáló programmal különféle módokon megjeleölheted a fotókat, kulcsszavakat rendelhetsz hozzájuk, leírást írhatsz az egyes képekhez, melyek nagyban elősegítik a rendszerezést és a képek közötti keresést.
Nekem az a módszer vált be, hogy minden fotózást, akár munka, akár privát jellegű, fotósorozatnak tekintek. Például kirándulni megyünk a párommal, akkor az adott alkalommal készült összes képet egy önálló könyvtárba helyezem. A könyvtáram neve a fotózás idejét mindenképpen tartalmazza, és mellékesen oda szoktam írni plusz információként a helyszínt vagy a fotóalany nevét (pl: 2014-05-20_Szilvasvarad). Így a könyvtárra ránézve már tudom, hogy mi van benne.
Minden esetben megőrzöm az eredeti fényképet. Amelyik fotót retusálom vagy korrekciózom, azt az eredti fájlnévvel megegyezően, ám azt kiegészítve tárolom el. Ha például az eredeti fájl neve IMG_8352.JPG, akkor az utómunkán átesett fájl neve IMG_8352_2.JPG lesz. Ebből látom, hogy nem az eredeti fájlról van szó, hanem egy általam módosított verzióról. Természetesen te bármilyen rendszert kitalálhatsz. Az a lényeg, hogy saját magad számára átlátható és egyértelmű legyen.
A másik kulcsfontosságú kérdés a biztonság. A memóriakártyák és a pendrive-ok nem örökéletűek. Jelen pillanatban talán a winchesterek (HDD és SSD) mondhatók a leginkább időtálló szerkezeteknek. Érdemes beszerezni egy kellően nagy kapacitású külső merevlemezt, hozzá egy olyan tokot, ami védi az ütődéstől, macskától, és más környezeti hatásoktól. Erre láthatsz példát a fenti képen.
Az a legjobb, ha fényképeid több helyre is le vannak mentve. Nekem az a módszer vált be, hogy elsődlegesen a számítógépemre töltöm le képeket, ott végzem el a rendszerezést, és amikor ezzel végeztem, akkor átmásolom a külső adathordozóra. Így elsődlegesen a gépemet nyúzom, de ha bármi gond lenne vele, az sem probléma, mert van honnan visszatölteni a képeket.
Itt jön képbe a fényképek mennyiségi kérdése is. Mennyit szoktál fotózni egy témáról? Jó sokat, hogy a nagy mennyiségben biztos lesz egy-két jó is? Ha igen, akkor javaslom, hogy próbáld ki az ellenkezőjét! Készíts sokkal kevesebb képet, vagy akár csak egyetlen egyet adott témáról, de azt nagy gondossággal. A valóság az, hogy a mennyiség megakadályozza az igazi minőség létrejöttét, hiszen a bizonytalan exponálások sorozatára kerül a hangsúly a tudatos képalkotás helyett. Nem beszélve arról, hogy a sok felesleges kép rendszerezése, válogatása és tárolása elképesztő mennyiségű energiát és pénzt emészt fel.
Ha időt, energiát szánsz az archiválásra, valamint kellő figyelmet a tudatos képalkotásra, az nagyon meghálálja magát. Sokkal kevesebb képed lesz az archívumodban, de azok egytől egyig minőségi munkák lesznek. Nem beszélve a rendről. A rend eleve terápiás értékű. A rendetlenség nagyon sok energiát leköt, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást. Egy rendezett és tiszta környezetben élmény dolgozni. A “rend”-es ember szereti a rendet, és rendet teremt maga körül. A rend biztosítja a jó közérzetet. A rend a lelke mindennek.
Jó fotózást kívánok!